Tizenöt éve történt: vízállásrekordok a Tiszán és a Hármas-Körösön

2006 tavaszán vonult le az az árhullám, amely Tiszakécske alatt egészen a Dunáig, valamint a Hármas-Körösön Mezőtúr-árvízkaputól a tiszai torkolatig új vízállásrekordokat állított fel. Ez az árvíz azért is emlékezetes, mert hatványozott veszélyt idézett elő a gátak sorozatos megcsúszása a Körös-zugban, ami indokolta Szelevény, Tiszasas és Csépa lakosságának kitelepítését. Végül emberfeletti munkával, széleskörű összefogással, és nem utolsósorban innovatív védekezési módszerekkel sikerült megakadályozni a katasztrófát.

A Tisza-völgyben hosszú ideig nem alakult ki komolyabb árvíz, aztán a folyó az ezredfordulóhoz közeledve évente megmutatta erejét. Először 1998-ban, majd 1999-ben, utána pedig 2000-ben vonultak le hatalmas árhullámok, utóbbi Kiskörétől Szolnokon át Nagyrévig haladta meg a valaha mért legmagasabb vízszinteket. 2006 kora tavaszán baljós hidrometeorológiai jelek és események sora figyelmeztette a vízügyi szolgálatot arra, hogy a Tisza ezúttal is fenyegeti a térséget. Különleges volt az az időszak, mert addig ritkán fordult elő, hogy a négy nagy folyónk (a Duna, a Tisza, a Maros és a Körösök) árhulláma egy időben vonuljon le.

Ezek együttes hatására Tiszakécske alatt végig a Tiszán, a Hármas-Körösön, Mezőtúr-árvízkapu alatt új rekord vízszintek alakultak ki. A marosi és körösi árhullám felfelé Szolnokig, lefelé pedig a vajdasági Törökbecséig éreztette hatását. A Tisza április 21-22-én Szolnoknál 1013 centiméteren, Tiszaugnál 946 centiméteren, az addig mért legmagasabb szint (LNV) felett 14 centiméterrel, Csongrádnál 1033 centiméteren (LNV felett 39 centiméterrel), Szegeden 1009 centiméterrel (LNV felett 49 centivel) tetőzött. A Hármas-Körös Szarvasnál maximálisan 986 centiméteres (LNV felett 32 centivel), Kunszentmártonnál pedig 1041 centiméteres vízállást (LNV felett 56 centivel) ért el.

Az árhullám a Közép-Tiszán – még azokon a szakaszokon is, ahol a maximumot nem haladta meg -, az addig mért leghosszabb ideig volt a töltések méretezésére előírt mértékadó árvízszint felett. A hosszan tartó magas vízállás miatt a töltések teljesen átáztak, tíz helyen a stabilitásukat is elveszítették, ezért sok esetben volt szükség állékonyságuk biztosítására. A megtámasztást szolgáló ideiglenes védművek a legtöbb esetben kaviccsal töltött PP zsákokból épült bordák voltak, de ahol nem volt idő ezek kivitelezésére, ott kaviccsal töltött konténerzsákokat alkalmaztak, amelyeket katonai helikopterek szállítottak a beépítési helyeikre.

A szükség szülte innovatív megoldásként a védekezésben ekkor próbálták ki az egy köbméteres műanyag konténert, amelyet üresen két ember is könnyedén a helyére tud emelni, ezután kis teljesítményű szivattyúval a folyóból néhány perc alatt vízzel feltöltve egy tonna ellensúlyt képezett, sokadmagával megakadályozandó a további töltéscsúszást. A súlyos töltéssuvadások miatt április 21-én a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Védelmi Bizottság elrendelte Csépa, Szelvény és Tiszasas kitelepítését. A lakók egy része azonban helyben maradt és a vízügyi szakemberek útmutatásával segédkezett a védekezésben.

A vízügyi szolgálat irányítása mellett a gyors és szakszerű beavatkozásoknak, s nem utolsósorban a védekezésben közreműködők (többek között a katasztrófavédelem, honvédség, önkéntesek) példa értékű összefogásának köszönhetően töltésszakadás nem következett be. Ha a megerősített védművek nem bírták volna az addig soha nem tapasztalt terhelést a Körös-zugban, az elöntésből keletkező közvetlen kár értéke megközelítette volna - akkori áron számolva - a 40 milliárd forintot, az újjáépítés pedig ennek a többszörösét emésztette volna fel.

A 2006 tavaszi árvízi védekezés során a Közép-Tiszán megközelítően hatmillió homokzsákot, 16 ezer tonna követ, 181 ezer köbméter földet és homokot használtak fel, összesen 123 kilométer hosszan épült töltésmagasítás, illetve nyúlgát, 50 kilométer hosszan hullámvédelem, a mentett oldali bordás megtámasztások együttes hossza pedig megközelítette az 54 kilométert. A legkritikusabb időszakban a védekezésben több mint 9 ezren működtek közre, köztük több vízügyi igazgatóság (köztük a FETVIZIG Védelmi Osztaga), 1500 katona és mintegy 3000 önkéntes. A védekezés költségei a Közép-Tisza vidékén elérték a 7 milliárd forintot.

Ez az árhullám bizonyítékul szolgált arra, hogy a 2000. évi rekord tiszai árvíz nem egy kiugró, több évtized múlva talán megismétlődő hidrometeorológiai tényezők egybeesésének következménye, hanem a Tisza és mellékfolyói vízlevezető képessége drasztikus romlásának eredője. Azóta megtörtént a súlyosan sérült töltésszakaszok helyreállítása, európai uniós támogatással pedig több milliárd forint értékű védműfejlesztés valósult meg a Körös-zugi térségben, megszüntetve a magassági és keresztmetszetbeli hiányosságokat.

Archív képeinken a védekezés jelképévé vált „fehér” gát a Hármas-Körös jobb partján, (Csongrád-Nagyrét, 0+500), ahol helikoptereket is bevetettek.

Laczi Zoltán

Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság