A Szigetköz a Tájegységi Értéktárban „A kisbodaki belterületi tavak”

A Szigetköz Tájegységi Értéktár Bizottság a Szigetközben fellelhető tájegységi nemzeti értékek feltárását, dokumentálását és ezen keresztül a térségi identitás erősítését tűzte ki céljául. A bizottsági feladatok ellátásáért felelős Szigetköz Natúrpark Egyesület a közelmúltban döntött arról, hogy felveszi az értéktárba a Kisbodakon található belterületi tavakat. Az örömteli hírt 2021. augusztus 07-én hivatalosan is megünnepelte a település.

Kisbodak belterületén lévő kis tavacskák meghatározzák a település arculatát és szerkezetét. Az utak annak idején a tavak partján húzódtak, a házak a magasabb pontokon épültek, így alakult ki a falu zegzugos térképe.  A tavak ma ökológiai céllal, horgászati hasznosítással kuriózumként húzódnak a település belterületén, azonban érdekes visszapillantani történetükre, ugyanis mai állapotukat a csak közel 20 éve megtörtént rehabilitációjuknak köszönhetik.

A Duna főmedréhez közel eső szigetközi települések belterületein belül - Kisbodakot is beleértve-, egészen az 1950-as évek közepéig több helyen még állandó vízborítású területek voltak.l Ezeket közel állandó víztükör jellemezte és egészséges szűrt tiszta fakadóvíz táplálta, hiszen a hajózási célú folyamszabályozásig és az egységes védvonal teljes kiépítéséig viszonylag kicsi volt a Duna vízszintingadozása. Ezek a belterületi tavak hozzátartoztak a település táji képéhez, amelynek belterületi útjai a belső tavak külső szegélyeit követve húzódtak.

Sajnos az 1970-es évek közepére a szigetközi Duna-szakasz kisvízszintjének a süllyedési tendenciáit követve a tavak egy része időszakos vízborításúvá vált. Ezt követően erőteljes feltöltődési, és feltöltési folyamat indult meg. A Kis-utcai tavak vízborítottsága is időszakossá vált, és a medrek a Duna főmeder 1992 októberi – a szlovák fél által végrehajtott egyoldalú - elterelését követően teljesen kiszáradtak. Az 1990-es években a tavak József Attila utca felőli részét részben feltöltötték, és a feltöltésen építési telkeket alakítottak ki. A település képét meghatározó vizes jelleg ekkor teljesen megszűnt.

A község lakói részéről igényként merült fel a megváltozott körülmények között kiszáradt tórendszer ismételt „élővé” tétele, elsősorban a táji értéke, de a mikroklímára gyakorolt kedvező hatása miatt is. Ilyen előzmények után 2003. évben valósult meg a kisbodaki Kis utcai tavak rehabilitációja. A három tóból álló rendszer összes vízfelülete 0,416 hektár. A tavakat a Szigetközi Mentett Oldali Vízpótló-rendszer részeként üzemelő Pontyos-Örvényi csatorna látja el élővízzel. A medrek közötti összeköttetés átereszeken keresztül biztosított. A tómedrek legnagyobb mélysége az elválasztó utak szintjéhez viszonyítottan 3,5 méter. A tórendszer ma már nem csak ökológiai célokat szolgál, hanem horgászvízként is használják és a beavatkozásnak köszönhetően ma már ismét hozzátartozik Kisbodak táji képéhez.

Dr. Timaffy László a neves néprajzkutató az alábbiakat írta: „A Szigetköz a Duna gyermeke. Nincs egy talpalatnyi földje sem, amit ne a Duna épített volna. A folyó hordalékából kialakult kúpon, évezredeken át, számtalan ágra bomolva, sok száz sziget között folyt. Ezért is hívják e tájat az „Ezer sziget országának.” Itt alapvetően mindig a Duna határozta, és határozza meg ma is az életfeltételeket.”

Ez a megállapítás és az ezzel együtt járó életérzés rendkívül jól jellemzi Kisbodak községet is.

Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság