A Bivaly-tó újjászületése őshonos állatok legelőjeként

A környezeti fenntarthatóságot és a nagyvízi meder vízszállító-kapacitásának biztosítását ötvözve, a múltbeli gazdálkodási hagyományokat felelevenítve, a hullámtér hasznosításának egyik legjobb példáját valósította meg a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság egy térségbeli állattartóval együttműködésben.

Rákócziújfalu – Rákóczifalva térségében, az úgynevezett Bivaly-tó öblözetben 2008-ban a medertől távolabb, új nyomvonalon épült ki az árvízvédelmi töltés, ezzel, félezer hektárral bővült a Tisza hullámtere.

Az egykori árvízvédelmi töltés és a folyó medre között mesterségesen létesített puhafás erdőállomány kíséri a folyót ezen a szakaszán is. Az új töltés nyomvonala mellett szintén megtörtént a fásítás, amely amellett, hogy védelmi funkciót is ellát árvíz esetén, tovább növeli országunk erdősültségét és az ökológiai diverzitást.

A régmúltban fontos szerep jutott ezeken a területeken a legeltető állattartásnak, eddig azonban az itt lévő, mintegy 400 hektárnyi gyepterületet a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársai gépi kaszálással tartották fenn. A hagyományt újjáteremtve tavaly óta a KÖTIVIZIG – fűtermés-értékesítési szerződés keretében - egy népes, bivalyokból és szürkemarhákból álló gulyának biztosít legelőt ezen a területen. A 450 jószág - felnőtt egyedek és borjaik - kihajtása a kungyalui istállóból a Bivaly-tói legelőre éppen Szent György napján, április 24-én történt meg. Az őshonos „négylábú fűnyírók” a tervek szerint novemberig lesznek itt, ezt követően hajtják őket vissza Kungyalura.

A jövőben az igazgatóság így kívánja fenntartani a Bivaly-tó ökológiai sokszínűségét, amely egyúttal hozzájárul a hullámtér megfelelő vízszállító-kapacitásának biztosításához.

Laczi Zoltán

Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság