1848-as kokárda Széchenyi Pál hagyatékából

A Duna Múzeum alapítása óta fontosnak tartja a vízügyi vonatkozású Széchenyi-emlékek összegyűjtését, hiszen a hazai vízszabályozások fejlődése rengeteget köszönhet Széchenyi István fáradhatatlan szervezőmunkájának. A gyűjtemény szempontjából jelentős eseménynek számított a soproni Storno-féle Széchenyi iratok megvásárlása, melynek nagy részét a grófhoz írt levelek alkotják, emellett a nevére kiállított számlák, nyugták, utazási jegyek teszik változatossá az anyagot.

Az 1970-es évek végén egy másik Széchenyi-anyaggal is bővült a gyűjtemény, ekkor került hozzánk gróf Széchenyi Pál Imre hagyatéka, benne egy nemzetiszínű kokárdával. Széchenyi Pál Imre Széchenyi István kisebbik bátyjának, Pálnak volt a dédunokája. 1903-ban született, édesapja Széchenyi Emil Sopron vármegye főispánja, édesanyja gróf Széchenyi Emilné kéthelyi Hunyady Mária. Pál családjával a lábodi Széchenyi-kastélyban élt, mígnem az 1950-es években kitelepítették őket. A kommunizmus alatt, ahogy más arisztokrata családok, úgy a Széchenyiek is üldöztetésnek voltak kitéve, ennek ellenére többen is itthon maradtak. Köztük Széchenyi Pál és fia, Elemér, akinek a lánya - Széchényi Tímea – jelenleg a Gróf Széchenyi Család Alapítvány kuratóriumi elnökeként igyekszik továbbvinni ősei örökségét.