CC-WaterS - A klímaváltozás hatása az ívóvízellátásra a Bükki mintaterületen

Befejezett projekt

A klímaváltozás hatása az ivóvízellátásra a Bükki mintaterületen

Climate Change and Impacts on Water Supply

Napjainkban gyakran találkozunk az éghajlat változásából vagy változékonyságából eredő, a vízgazdálkodást is érintő problémákkal. Az okozott hatások tekintetében lényegében mindegy, hogy ez emberi hatás következménye-e, vagy az éghajlat természetes változásainak tulajdonítható, esetleg a kettő kombinációja. Magyarországon az ivóvízellátást egyelőre nem veszélyeztetik ezek a hatások, de kérdés, hogy ez hosszútávon is így marad-e. A probléma nem csak Magyarországon időszerű, ezért 2009-ben 9 ország és 15 intézmény együttműködésében elindult a CC-waterS (Climate Change and Impacts on Water Supply) projekt, azzal a céllal, hogy vizsgálja az ivóvízellátás várható kockázatait és az erre adható válaszokat. A projekt 2012 tavaszán zárult.

A CC-WaterS projekt keretében Magyarországon a Bükk és a Nyírség mintaterületeket vizsgáltuk. A mintaterületek kiválasztásának alapját az képezte, hogy ez a két terület jól mutatja be a Magyarország területén lévő két jellemző vízkészlet típust. A Bükk hegyvidéki, hűvös, csapadékosabb klímával jellemezhető, karsztvíztározó rendszer. A Nyírség szárazabb és magasabb átlaghőmérsékletű terület, ahol a fő vízadó képződmény pleisztocén porózus üledékekből áll.

A klímaváltozás hatása mindkét mintaterületen nyilvánvaló, mind a vízminőség, mind a vízkészletek területén, és az előrejelzések alapján a problémák súlyosbodása várható.

A projekt első részében, amely az éghajlati modellezést foglalta magába, három éghajlat modellt vizsgáltak a meteorológus szakemberek. Napi csapadék és hőmérséklet adatokat becsültek a 2021-2050 és a 2071-2100-ig terjedő időszakokra. A modellezés során vizsgálták az egyes éghajlati modellek bizonytalanságát is. A klímaváltozás modellezésből levonható legfontosabb következtetések a Bükk mintaterületre a következők.

Hidrológiai féléveket tekintve mind a nyári (április-szeptember), mind a téli (október-március) hőmérséklet várhatóan emelkedni fog. A növekedés számított mértéke 2050-ig 1,0-2,0 °C, 2100-ig 3,0-5,0 °C. A csapadék szempontjából már nem ennyire egybehangzó a kép. A téli félévben mind a két időszakban emelkedni fog a csapadék mennyisége. A nyári félévben a 2021-2050 közötti időszakban a jelenlegihez hasonló várható, a XIX. század végére azonban a szélsőségesebb előrejelzés szerint a nyári félévi csapadék jelentősen csökkenni fog.

A projekt második fázisában, a hidrogeológus szakemberek a modellezett csapadék és hőmérséklet adatok alapján számításokat végeztek a rendelkezésre álló vízkészletek alakulásáról. A Bükk hegységben, különösen Miskolcon ez nagyon fontos kérdés, hiszen az ivóvízellátás karsztforrásokból történik. Az éghajlati prognózisok alapján a rendelkezésre álló vízkészletben (a karsztforrások 95 %-os tartóssággal előforduló hozamában) a modellezett 30 éves időszakokra a jelenlegihez képest csak kismértékű változás várható. Kiemelendő azonban, hogy a kisvizek eloszlása nem egyenletes. A modellezés szerint a kritikus időszakok a 30 éves periódusokon belül hosszú, több évig tartó, egybefüggő időszakban jelentkeznek, ami a vízellátás számára kedvezőtlen.

A vízellátás számára jelentőséggel bírhat, hogy a hőmérséklet emelkedése miatt a vízmérleg elemeinek éves eloszlása a jelenlegihez képest változik. A késő őszi és téli csapadék megnövekedése miatt a források téli alaphozama növekedhet. Jelentős változást hozhat a vízmérlegben a hőmérséklet téli félévi növekedése, amely befolyásolja a havas napok számát, és
a beszivárgást nagy értékben befolyásoló hóolvadás eddigi trendjét.

A Bükk hegység karsztvízkészlete az általános vízkémiai paraméterek tekintetében jelenleg kiváló minőségű. A vízminőség jövőbeni alakulásának tekintetében a legfontosabb hatótényezők az intenzív csapadékesemények, amelyek gyakorisága növekedni fog az éghajlati modellezés szerint. A rövid idő alatt lehullott, nagy mennyiségű (meghaladja a 100 mm-t két nap alatt) csapadék a karsztvízben zavarosságot és bakteriális fertőzöttséget okozhat.

A nagy esőzések hatását a megfelelő területhasználattal csökkenteni lehet. A felszíni lefolyással szemben az erdők jelentik a védelmet. A Bükk hegység legjellemzőbb területhasználati típusa az erdő. A klímaváltozás hatására bekövetkező területhasználat változást is vizsgálta a projekt. Az erdő területhasználat várhatóan nem fog változni 2100-ra, változás következhet be azonban a fafaj eloszlásban. Az aszályos évekkel kapcsolatosan megjelenő rovarkárosítást vizsgálva megállapításra került, hogy a rovarkárosítás a nem őshonos, szerencsére nem túl nagy területeken jelenlévő lucfenyveseket érintheti.

A projekt foglalkozik a klímaváltozás gazdasági és társadalmi vonzatával is. A kidolgozott forgatókönyv közepes mértékű demográfiai növekedést és gazdasági fejlődést jósol. Ezen változások alapján kerültek becslésre a jövőbeni vízigények szektoronként bontva (háztartások, ipar, szolgáltatás, mezőgazdaság). Látható, hogy a rendelkezésre álló készletek még közepes mértékű fejlődés esetén sem biztosíthatók csak a karsztvízből. Különösen nem, ha a társadalmi elvárásoknak megfelelően a karsztforrásokból a felszíni vízfolyások ökológiai vízkészletét is biztosítani szeretnénk.

Hangsúlyozandó, hogy az eredmények nem előrejelzésnek tekinthetők, hanem ún. what-if (vagyis mit tegyünk, ha?) típusú elemzésekről van szó. Általános következtetésként levonható, hogy a vizsgált éghajlati forgatókönyvhöz kapcsolódóan mindkét mintaterületen előfordulhat vízhiány, amit az igények csökkentésével (közte az ökológiai követelmények felülvizsgálatával), illetve más vízbázisról történő átvétellel lehet kezelni. A megalapozott döntésekhez azonban feltétlenül szükség van az éghajlatváltozás hidrológiai hatásaira vonatkozó ismereteink bővítésére, illetve az ökoszisztémák jelenlegi és még inkább várható vízigényének pontosabb meghatározására és társadalmi szintű egyeztetésére.

A projekt hivatalos honlapja elérhető a http://www.ccwaters.eu/ webcímen.