PLANIMÉTER a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság gyűjteményéből

A planiméter latin és görög eredetű szó, műszaki jelentése: síkidomok területét meghatározó eszköz. (Bakos: Idegen szavak és kifejezések szótára – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973.)

A planiméterek olyan területmérő eszközök, amelyeket szabálytalan síkidomok területének meghatározására használnak. A térképen a mérendő terület határvonalán kijelölnek egy nulla pontot, majd a műszer mérőcsúcsát a nullából kiindulva végigvezetik a határvonalon egészen addig, amíg ismét visszajutnak a nullához. Ezután vagy a számlálóról olvassák le a területet, vagy a regisztráló csúcs által egy papírlapra rajzolt vonal hosszúságát mérik meg, ami arányos volt a területtel.

Mielőtt a planimétert feltalálták volna, csak az úgynevezett gráfolás létezett, melynek segítségével területet lehetett meghatározni, ám ez egy eléggé hosszadalmas munka és számítási mód volt. Idővel sorra jelentek meg fejlesztett változatai. A legrégebbiek a tűs planiméterek, amelyeket a száloptikás eszköz váltott fel, melyet végül a digitális követett. Ma már nem használatosak, mivel a számítógépek világában már olyan szoftverek léteznek, amelyek a különböző méretű térképekről a terület lehatárolást követően azonnal területértéket adnak. A hatvanas-hetvenes években, amikor még csak hallani lehetett a személyi számítógépekről, a planimétert a vízügyi szolgálatban tervezők, hidrológusok, árvizes szakemberek egyaránt használták:

- vízgyűjtő területek-,

- tározók, tavak vízfelületének-,

- tározók, tavak közvetett térfogatának meghatározására,

- védtöltések alapterületének, kubatúrájának számítására, stb.

Ez a kis mérőeszköz nagyon megkönnyítette a területmeghatározást. Pontosságáról az is elmondható, hogy igen jó értékeket adott, hiszen rendelkezett un. Nonius skálával is, amely tizedes pontosságot biztosított. Az eltérő típusú- és pontosságú planiméterek mérési elve megegyezik: a mérés során a mérőcsúcsot a mérendő terület körvonalán kell végig vezetni.

A képen látható síkidomok területét meghatározó eszköz az 1880-as évekből való, a bécsi Starke & Kammerer gyár terméke. Használója a doboz felirata szerint a Calderoni és Társa nevű ismert magyarországi kereskedőtől szerezte be műszerét.

Az eredeti – immáron muzeális értékű tárgy – Barcson, a Dráva Közérdekű és Muzeális Kiállítóhelyen lesz megtekinthető a múzeum nyitvatartási idejében, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kiállítótermében.  http://www.museum.hu/muzeum/576/Drava_Muzeum

Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság