A gátőrkard története

A gátőrkard, ami egykor jelentős szerepet töltött be a gátőrök munkájában, napjainkban kiemelkedő vízügyi tevékenység elismeréséül adományozható.

Gátőrök az 1930-as években (Alsó-tiszai ármentesítő társulat)

 A gátőrök (régies elnevezéssel: gátrendőrök) hivatalos személynek számítottak. Akkoriban ez feljogosította őket a fegyverviselésre: egyenruhát, oldalukon rendszerint kardot viseltek. A vízügyi szolgálatban az 1853 M. típusú utászkard terjedt el, mely eredetileg az utászok (műszakiak) számára készült. Az 1853 M. utászkard több mint fél évszázados karriert futott be, és a csapatok még az első világháborúban is nagy számban használták, de nem csak utászok, hanem egyéb csapatok is alkalmazták (az egészségügyiek, szekerészek, tüzérség). Az I. világháború kitörésekor a monarchia műszaki csapatai még mindig ezzel a típusú utászkarddal voltak felszerelve, azonban a későbbiekben a megnövekedett igény miatt egy új egyszerűsített kivitelű utászkard legyártására volt szükség (1915 M. típus).

A Gátőrkard tárgyjutalmat 2020. évtől főigazgatói utasítás alapján évente 3 fő foglalkoztatott kaphatja, mely „1853 M” mintájú utászkard, a penge hossza 46 cm, a markolatának hossza 16 cm. A kard anyaga 51CRV4 (acél), a hüvely égerfa, amely bőrözve van.

Osztrák 1853 M utászkard

Forrás: Békési István, KÖTIVIZIG, Vízrendezési és Öntözési Osztály osztályvezető gátőrkardról összegyűjtött anyaga

Irodalom jegyzék:

Pallas Nagylexikon – kislexikon szócikk - gátrendőrség WIKIPEDIA Rendvédelem-története Révai Nagylexikon szócikk - gátőr PARÁDI József A magyar állami rendőrség fejlődéstörténeti tapasztalatai 1867-1945 Dunka-Fejér-Vágás: A VERÍTÉKES HONFOGLALÁS - A Tisza szabályozás története Fejér László: Vízügyi Történeti Füzetek - Árvizek és belvizek szorításában http://www.1000ev.hu/index.php

Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság