Országos Vízügyi Főigazgatóság Központi vízkárelhárítási bejelentések: 06-80-204-240
Nagyobb betűméret - Kisebb betűméret - Normál verzió

Vízrajzi tevékenység

Tartalomfelelős: Lázár Ildikó, közalkalmazott

2013. november 13., szerda 22:42

A vízrajz a természeti és társadalmi-gazdasági folyamatokban résztvevő felszíni és felszínalatti vizek mennyiségi és minőségi jellemzőinek - állapotuk és változásaik - megismerésével és előrejelzésével foglalkozik.

Tevékenységi köre kiterjed a megfigyelésekre, mérésekre, az adatok gyűjtésére, azok továbbítására, tárolására, feldolgozására, átfogó értékelésére és közreadására, valamint a vizek jellemzőinek előrejelzésére.

Magyarország természetföldrajzi elhelyezkedéséből egyértelműen következik a vízrajzi tevékenység kiemelt fontossága. A vízzel történő gazdálkodás évszázados tapasztalatai szükségessé tették a vízrajzi tevékenység szervezett formában történő ellátását.

Jelenleg a mintegy 8000 állomás üzemeltetését, fenntartását, korszerűsítését és fejlesztését az Országos Vízügyi Főigazgatóság irányításával a 12 területi vízügyi igazgatóság végzi.

A vízrajzi munkát országosan közel 150 fő főállású és több száz részmunkaidős valamint külső megbízással rendelkező munkatárs látja el.

A vízrajz története

A hazai Vízrajz 1886-ban kezdte meg működését - Pech József vezetésével, mint a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium - Vízrajzi Osztálya. Gyakorlati feladatait, a vízügyi tervezés számára szükséges adatok szolgáltatását széles körül tudományos megalapozottsággal látta el. Működését a vízmércék 0-pontjainak rögzítésével és az alappont hálózat helyesbítésével és bővítésével kezdte. Kiépítette a vízmérő és csapadékmérő állomások hálózatát, megszervezte a Vízjelző Szolgálatot, az Árvíz előrejelzést (1889-1902) és a Napi Vízjárási térkép közreadását (1893-1895), amit utóbb a CID (Nemzetközi Duna bizottság) és a szomszédos államok is átvettek. Megkezdte a medernyilvántartások vezetését, valamint a vízhozam - (1887) és hordalékméréseket (1891). Kiadványainak sorát a tevékenységéről beszámoló Vízrajzi Évkönyvek (1887), valamint a Tisza és a Balaton vízrajzi adatainak közreadásával nyitotta meg. Az 1920-as években megkezdte a szélesebb körű talajvízszint-megfigyeléseket és 1934-ben az országos talajvízszint megfigyelő hálózat kiépítését. 1928 -1948 között Vízrajzi Intézet néven, korlátozott munkakörrel, mint kutatóintézet működött az FM felügyelete alatt. 1930-ban tervezési csoporttal bővült, melyet utóbb - Országos Öntözésügyi Hivatallá szerveztek (1937). Többszöri átszervezés után, lényegesen szélesebb feladatkörű utóda lett a VITUKI, és ezen belül egyik osztályaként működött (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet).

A vízrajzi tevékenység az 1975-ben megkezdett decentralizálást követően markánsan önálló szakterületté vált. A 80-as évek második felétől az informatika felé nyitása az ágazatban vezető alkalmazásfejlesztő-alkalmazó pozícióba juttatta, amely alapján a felépített adatbázis ma is a vízügyi információs rendszer gerincét képezi.

A vízrajzi munka

 A Vízrajzi Szolgálat által végzett munka alapvető célja, hogy a hidrológiai körfolyamat (a víz földi körforgása) folyamatos megfigyelésével, az ott zajló folyamatok nyomon követésével, elemzésével (esetleg modellezésével), következtetések levonásával és ezek alapján előrejelzések készítésével információkat szolgáltasson a magyar társadalom számára a vízkészletek alakulásáról, illetve az általuk okozott károk mérséklése érdekében végzendő tevékenységekhez. Ezt elsősorban a különböző vízügyi szakágazatok igénye szerint végzi (vízkárelhárítás, vízgazdálkodás, stb.), esetenként közvetlenül (pl. interneten, médiákon történő közzététel útján).

Egy folyamat elemzéséhez általában azt célszerű olyan elemekre bontani, melyek számszerűsíthetők, s így különböző matematikai eljárásokkal elemezhetők, feldolgozhatók.

A hidrológiai körfolyamatot (párolgás, csapadék, lefolyás, beszivárgás) igen sok tényező befolyásolja. Ezek egy része mérhető, más része becsülhető, s nagy számban vannak olyanok is, melyekről jelenleg semmilyen információ sem áll rendelkezésre (még az sem, hogy egyáltalán létezik, s a folyamatra hatása van); ez utóbbiak hatását nevezzük véletlennek.

Az eddig megfogalmazottak az oka annak, hogy a vízrajzi munkát célszerű a következő feladatcsoportokra felosztani:

igényfelmérés: a megfigyelésre szánt jellemzők (paraméterek) kiválasztása, összefüggések feltárása, meghatározása, útmutatók készítése, megfigyelés: mérés, becslés (a megfigyelt jellemzők számszerűsítése); adatfeldolgozás (adatellenőrzés, javítás, pótlás, idősorok ellenőrzése, csomóponti, hossz-menti és egyéb összefüggések szerinti ellenőrzések); adatelemzések (előrejelzések, modellezések, jelentések, tájékoztatók készítése); az előbbi feladatcsoportok koordinációja, irányítása, ellenőrzése.

Vízrajzi Szolgálat célja

Magyarország számára a természetes vizekkel kapcsolatos információk rendelkezésre állása, előállítása - földrajzi helyzetéből adódóan - nemzetgazdasági érdek. A felszíni vízkészletek vonatkozásában azért, mert ezek változását szinte teljes egészében határainkon kívüli események befolyásolják, s így nem, vagy csak csekély mértékben tudunk rájuk hatni, minek következtében túl nagy terheket rak a gazdaság vállára (hiszen a rendelkezésre állása meglehetősen szélsőséges: esetenként túl sok, máskor meg túl kevés). A felszín alatti vízkészletek esetében pedig azért, mert - bár a környező országokhoz képest ugyan nagyobb készlettel rendelkezünk és azokhoz képest talán könnyebb a hozzáférésünk - a felszínihez képest nehezebb és költségesebb hozzájutni, továbbá jóval hosszabb a megújulási ideje, következésképpen korlátozottabb a rendelkezésre álló mennyisége is; minek következtében fokozott védelmet, gondoskodást igényel.

A vízkészletekre vonatkozó adatok gyűjtése és kezelése hazánkban már több mint száz éves múltra tekint vissza. Az elődök által megkezdett munkát az ötvenes évektől a VITUKI fejlesztette tovább, majd a hetvenes évektől a VITUKI szakmai irányításával, később koordinálásával fokozatosan átvették a vízügyi igazgatóságokon létrehozott vízrajzi egységek. E szervezetek vízrajzi egységeiből áll össze a magyar Vízrajzi Szolgálat, melynek személyi állománya ma mintegy 150 fő.

A vízrajzi munka összetett tevékenység. Jellemzően több, egymástól igen eltérő szakmának, szakterületnek a különböző mértékű ismeretét kívánja meg. Ezek a terepen végzett segédmunkától kezdve különböző mechanikai, elektrotechnikai, geodéziai, méréstechnikai ismereteket igényelnek, továbbá nem nélkülözhetők az adatfeldolgozással kapcsolatos ismeretek sem, mint ahogyan a mindenkori legkorszerűbb számítástechnikai/informatikai tudás sem. Végül, de nem utolsó sorban, az adatok feldolgozásához, elemzéséhez, az előrejelzésekhez igen magas szintű hidrológiai, hidraulikai és matematikai tudásra van szükség, illetve újabban szükség van ezek modellezésével kapcsolatos tudásra is. A felsorolás korántsem teljes. Éppen ezért a fentiek alapján jóval nagyobb támogatást és elismerést követel meg a legfelsőbb vezetői köröktől, mint amit az utóbbi évtizedekben kapott. Tudomásul kell venni, hogy a vízrajz a vízgazdálkodás "tudásbázisa", a vízgazdálkodási tevékenység "hajtómotorja".

A vízrajzi munkát az immár több mint 100 éves tapasztalatok szerint csak sokéves időléptékekben gondolkodva lehet jól végezni.

Utolsó módosítás: 2015. február 24., kedd 14:43, Vass Zsuzsanna
Vízügyi igazgatóságok Kapcsolataink Közgyűjtemények Zöld hatóságok Letöltések Oldaltérkép Impresszum Jogi nyilatkozat