A magyarországi tározók helyzete

Az idei év időjárása rendkívüli feladatok elé állította a vízügyi és a mezőgazdasági ágazatot. 2022. augusztus elején olyan súlyos és kritikus mértékű aszály sújtotta a magyar termőterületek 80%-át, mely jelentős kárt okozott a gazdálkodók számára. Fel kell készülnünk rá, hogy a csapadék csökkenése és a hőmérséklet növekedése tovább folytatódik, így az idei szárazság nem kivételes, hanem egyre gyakoribb eset lesz. A szélsőséges időjárási események jeleként megfigyelhető hazánkban, hogy ugyanazon térségekben jelenik meg árvíz, belvíz és aszály, ami kihívások elé állítja a vízügyi ágazatot.

A fenti problémákat felismerve a Kormány által 2017-ben elfogadott Kvassay Jenő Terv a vízügyi ágazat stratégiai céljai közé emelte a vízvisszatartás fejlesztését. A „Vízvisszatartás a vizeink jobb hasznosítása érdekében” célkitűzés lényege a mezőgazdasági, települési, rekreációs, ökológiai és ipari vízhasználatot a természeti adottságokhoz igazodó és azzal harmóniában végrehajtott infrastrukturális fejlesztésekkel támogatott vízkészlet- és vízigény-gazdálkodás, a hazánkon átfolyó vizek természetes visszatartásának lehetőségeinek jobb kihasználása az ehhez kapcsolódó ökoszisztéma szolgáltatások erősítésével, valamint az erdőterületek vízrendezése az erdők vízmegtartó képességének növelése és a talajok vízháztartásának javítása érdekében.

A feladat tehát adott, tartsuk vissza és tározzuk be vizeinket, de milyen módon?

Víztározók

A vizek tározására alkalmas tereket természetes képződmények (tavak, holtágak) vagy mesterségesen kiépített vízi létesítmények (tározók) alkotják. A tározók megkülönböztetése elsősorban létesítési, műszaki kiépítettségi, illetve hasznosítási céljuk szerint történik. Rendeltetésük, hogy a vízben bő időszakok vizét visszatartsák későbbi leeresztés vagy felhasználás céljából, vízkárelhárítási szempontból a túl sok víz elleni védekezés, vízhasznosítási szempontból a károsan vízhiányos időszakok enyhítése a feladatuk.

Az árvízi tározók az árhullámok vizének teljes, vagy részleges visszatartására szolgálnak, lehetnek az árhullámok csökkentését szabályozó árvízcsúcs-csökkentő tározók, az árhullámok részleges visszatartására kijelölt, ideiglenes vízvisszatartást szolgáló szükségtározók, az árhullámok vízének részleges visszatartására veszélyhelyzet esetén igénybe vehető vésztározók, valamint a hirtelen nagy intenzitású esőzésből származó víz összegyűjtésére, átmeneti visszatartására szolgáló záportározók.

A belvíztározók a belvíz összegyűjtésére szolgáló természetes vagy mesterséges (töltésekkel körülvett) térségek. Feladatuk a befogadók és a települések mentesítése a belvíztől, illetve vízvisszatartás. Kialakítás szerint lehetnek medertározók, holtágak, kijelölt belvíztározók, a sík vidék viszonylag mélyebb rét-legelő művelési ágú lapályai, belvízjárta területek – elsősorban mezőgazdaságilag nem hasznosítható területek.

A vízhiány enyhítésére szolgáló tározás a magyarországi körülmények között a legjelentősebb hatású vízvisszatartási lehetőség. A legtöbb és legkedvezőbb vízminőségű víz tározását ilyen módon lehet megoldani. A tározók nem csak vízkárelhárítási célokat elégítenek ki, hanem fontos rekreációs, ökológiai, halgazdálkodási, öntözési, esetleg energiatermelési funkciójuk is van, ami befolyásolja az üzemeltetésüket.

A tározóterek kialakítását nagyban befolyásolja földrajzi elhelyezkedésük, ez alapján két nagy csoportról, dombvidéki és síkvidéki tározókról beszélhetünk.

A síkvidéki tározók elsődleges funkciója a víz (belvíz, csapadékvíz) visszatartása mellett az aszályos időszakban a megemelt vízszintnek köszönhetően a térség vízháztartásának a javítása. Síkvidéken tartós tározás lehetősége külön tározóval korlátozottan megvalósítható, mivel alacsony vízszintek esetén vízminőségi problémák lépnek fel, amely egyebek mellett az öntözést is korlátozza. Ugyanakkor mélyebb vizű tározók - ahol a vízminőségi haváriák már elkerülhetők - csak költségesen alakíthatók ki (magasabb tározótöltések, költségesebb szigetelőrendszerek), ezért síkvidéken csak ideiglenes vízvisszatartású tározók kialakítása javasolt.

A dombvidéki tározók általában széleskörűen hasznosítható létesítmények, az egyes tározók adottságaiktól, illetve a felmerülő igényektől függően lehetnek vízkárelhárítási, vízpótlási, illetve állandó vízszintű jóléti hasznosítási célú tározók. További lehetőség a vízenergia termelő és árvízcsúcs csökkentő komplex fejlesztések megvalósítása. A két funkció egymásra épülése a nagyobb gazdasági hatékonyság mellett segítséget nyújt az árhullámok szabályozásának megoldásában is. Az energetikai célú hasznosítás megvalósítása azonban komplex vizsgálatot igényel, a kedvező hidrológiai és topográfiai adottságok mellett a gazdaságossági, erdészeti és a természetvédelmi szempontok is meghatározó szerepet kapnak.

A vízügyi nyilvántartások alapján 150 db állami tulajdonú, VIZIG vagyonkezelésű tározónk van, ebből 91 db síkvidéki belvíztározó, 34 db dombvidéki tározó és 25 db egyéb besorolású. EU-s és egyéb források felhasználásával 2007-től 12 db síkvidéki és 6 db dombvidéki tározó épült, illetve épül meg.

A hazai tározókapacitás hosszútávú bővítése érdekében az ágazat 2016-2018-ban felmérte a sík- és dombvidéki tározási, vízvisszatartási lehetőségeket, aminek eredményeként összesen 474 db potenciális helyszín került meghatározásra. Ezek priorizálása megvalósíthatóság, öntözési igény, tulajdonviszonyok, természetvédelmi területekkel, vízbázisok területével való érintettség, tározandó térfogat, belvíz, ill. aszályérzékenység alapján történt. 2016-2019 között 49 db kiválasztott helyszínre készült el megvalósíthatósági tanulmány, amiből 2022-ben 10 dombvidéki és 7 síkvidéki tározó műszaki terve készül el, megalapozva a jövőbeli beruházások előkészítettségét.

A vízvisszatartás további lehetőségei

Medertározás

Síkvidéken állandó jellegű vízpótlásra mederduzzasztással van lehetőség, mely sokkal kisebb beruházást igényel, mint egy állandó vízű víztározó kiépítése. A mederben megemelt vízszint jelentős vízpótlási lehetőségeket teremt, amely a legolcsóbb módon gravitációsan juttatható el a mezőgazdasági területekre, illetve a hatásterületén megjelenő vízigények irányába, és tapasztalatok szerint a talajviszonyoktól függően akár 500 m távolságban is emelheti a talajvíz szintjét is. A vízügyi igazgatóságok vagyonkezelésében lévő csatornahálózat (belvíz-, öntöző- és kettősműködésű csatornák) tavaszi vízfeltöltésre – az üzemeltetési szabályzatban és a vízkészletek függvényében - minden évben sor kerül. A csatornák üzemvízvszintjének felülvizsgálatával lehetőség nyílik további víztározási kapacitás felszabadítására és kihasználására.

Talajtározás

Az aszálykárok megelőzésének egyik legfontosabb lépése a talajban rejlő víztározási kapacitás lehető legjobb kihasználása. Ez azt jelenti, hogy szakszerű talajgazdálkodással biztosítani kell a csapadék helyben történő beszivárgásának lehetőségét, amihez a talajok lazítását szolgáló agrotechnikai eszközök mellett nélkülözhetetlen eleme lenne a mélyfekvésű területek művelésének felülvizsgálata is.

Vízlépcsők

Egyik legjelentősebb vízvisszatartási lehetőség a folyók vizének visszaduzzasztása, azaz a vízlépcsők kérdése. KEHOP támogatással számos nagyműtárgy rekonstrukciója valósulhatott meg a közelmúltban, és ezeket a fejlesztéseket továbbra is folytatni kell, valamint foglalkozni kell a Csongrádi vízlépcső kérdésével is, hogy az egyre gyakoribb vízhiányos időszakokban ellensúlyozható legyen a folyók lecsökkenő vízhozama.

Kabódi Vera Eszter